Itt ülök, és látom a világ kerekét forogni...
Lassanként újra letelik a kiszabott egy esztendő, és megszűnik minden, mit biztosnak véltünk, hogy egy heti harc után átadja helyét valami újnak. Hogy jobb lesz vagy rosszabb? Ki tudhatja? Csak annyi bizonyos, hogy előttünk a Világvége, mely után valami új születik majd. Összecsap a Jó és a Gonosz, egy álló hétig téve próbára egymás erejét, hogy végül a romokon hatalomra emelkedjen, s kormányozza az ősrobbanással újjászülető univerzumot.
És ez jól is van így. Hisz mily unalmas lenne a változatlanság! Akár a jóság, akár a gonoszság borítaná el az Univerzumot, idővel minden teremtett lélek unalomba fulladna. Így viszont semmi sem állandó. Csupán a változás maga. Egy pörgő pénzérme, melynek két oldalát váltakozva villantja fel a napfény, s csupán az őket figyelő tekinteten múlik, mikor melyiket hajlandó megpillantani...
Itt ülök, és látom a kérlelhetetlenül közelgő jövőt. Mint már annyiszor a múltban, mint még annyiszor a jövőben. Újra itt a QPA?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése